Amikor én még kissrác voltam, csak térképen láthattam a Balatont. Aztán diáktábor, majd az Illés zenekar jóvoltából elém tárult ez a mindig más színű, fényű roppant víztömeg. De csak a déli oldalról. Egyre sóvárgóbb tekintettel vizslattam az északi partot, vajon mi lehet ott a furcsa formájú hegyek között? Aztán az élet úgy hozta, a présházam tornácáról közelről csodálhatom ezeket a tanúhegyeket. De semmi sem tökéletes, mert innen viszont nem gyönyörködhetek a Balaton látványában. Ahhoz föl kell másznom a Kopasz-hegy tetejére, a Mindszentkálla fölötti magaslatra. Ott aztán lélegzetelállító körpanoráma kárpótol a napi szőlőmunkák okozta fáradtságért.

Szörényi Levente
Nekem a Balaton már nem a pancsolás. A fénylő gyerekkor, a kék szín ezer változata, régi kalandok már megszelídült íze, a nagy gyaloglások Nemesgulács és Tapolca között és a túlsó part, amely mindig hívogat, akármelyiken is vagyok, és csak mennék-mennék.
És a dalamit írtam róla. Drága Balaton.

Bornai Tibor
Van ebben a Balatonban valami Valaki? Na nem a halakra gondolok, vagy a nádra vagy a hínárra... és nem is arra a dokira, aki a gerinceket helyrerakja, miközben lebegsz a víz tükrén, hanem arra a fodrászra gondolok, aki az én hajamat ilyenre bodorítja, amilyen a Stekó képén látható!
„...Ó a Balaton...”

Szyksznian Wanda